A csónak

2023.02.24

Imádom a gyerekeimet. Mégis előfordul, hogy alig várom, nélkülük lehessek kicsit. Amikor végre kettesben vagyunk, kábé öt perc múlva, már a gyerekeket emlegetjük.

A nyaralásunk sem kivétel. Estefelé érkeztünk, lesiettünk a partra, hogy lássuk a naplementét. Kis híján lekéstük. A nap még érintette a vizet, majd egy pillanat múlva eltűnt. Sötétedett. Sétáltunk, és arról beszélgettünk, hogy mennyire tetszene ez a gyerekeknek.

Hatalmas hajók és kisebb-nagyobb csónakok voltak kikötve a parton. Már akkor este megfogott ez a kis csónak. Minden nap meglátogattam. Ahogy a vízen lebegett, olyan titokzatosnak éreztem. Talán az árnyékok miatt, úgy tűnt, a víz felett lebeg. Varázscsónak!

Elterveztük, hogy legközelebb a gyerekekkel együtt jövünk. Olyan kettős volt ez az érzés...

Sokszor az anyaság, minden szépsége ellenére, megterhelő. Rengetegszer előfordul, nem mondom ki a nemet, mikor nincs már se erőm, se kedvem semmihez. Megszoktam. Ez a természetes, a biztonságos. Gyakran nemet mondok igen helyett, olyasmikre, amikre vágyom. Azért, mert félek, ha mégis, akkor önző vagyok. Féltem a gyerekeket, ha nem vagyok mellettük, úgy érezhetik nem elég fontosak.

A napokban megnéztem "A trauma bölcsessége" című filmet és több videót, beszélgetést dr. Máté Gáborral. Nagyon megfogott az a gondolat, hogy a trauma, nem maga az esemény, ami veled történt. A trauma az, ami benned zajlik, annak az eseménynek a hatására. A trauma az a seb, ami rajtad/benned keletkezett. Ami jó, mert minden seb gyógyítható. A trauma az, amikor elszakadsz saját magadtól, az érzéseidtől. Vagy, amikor bizonyos dolgok indokolatlanul fájnak. Azért fáj, mert van ott egy nyílt seb, azt érinti fájdalmasan, újra, meg újra, míg be nem gyógyítod.

Az egyik kérdésre adott válaszában Dr. Máté Gábor javasol egy egyszerű gyakorlatot:

"-Heti egyszer, írd le, hol volt "ki nem mondott Nem"-ed. Hány ilyen volt? Milyen érzéseket okozott benned? Vajon miért nem mondtad ki?

Majd, hol volt "ki nem mondott Igen"-ed? Ne ítélkezz magad felett, amiért nem mondtad ki! Megértő kíváncsisággal nézd csak meg. És automatikusan elindulsz újra az önazonosság felé."

Nekem ez a csónak ezt jelképezi, az utat vissza önmagamhoz.

Mikor lefestettem, erre szántam az időt, ez egy kimondott igen volt önmagamra. Egy kis csónak, egy kis lépés, a teljesség, az egyensúly felé.

Ha van hasonló élményed, és megosztanád, írd le hozzászólásban vagy privát üzenetben, emailben. Szívesen olvasnék arról is, bennetek milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt ez a kis csónak?